KedvesZarándokok!
Többféle közös zarándoklaton vettem részt, de nekem a legkedvesebb a Szent Erzsébet út, amelyen negyedszer vettem részt.
A csodálatos hegyek között vezető út, hogy egy atya is van velünk, és így mindennap tudunk szentmisét hallgatni.
Nagyon jó a sárospataki ismerősökkel találkozni, akik "tyúkanyóként" vigyáznak a csapatra, jól ismerik az út minden részletét.
Idén az időjárás (előre tudtuk)esősnek ígérkezett. Már az első napon a nyári meleg után jött a zivatar, villámlással, mennydörgéssel. Legalább 2 óra hosszat mentünk az esőben, mert a kijelölt utat is elmosta az eső!Csoportunkból senki nem panaszkodott, 2,5 órás késéssel értünk Komlóskára. Megható volt a helyiek kedvessége, egyrészt ilyen időben ketten elénk jöttek, illetve többen vártak ránk a finom, meleg vacsorával.
Másnap Erdőhorvátiban is elénk jött Mariska néni, (86 éves) zarándokkereszttel, lelkesen vezetett minket, majd Andor és felesége kínált meg minket a Szent Erzsébet emlékhelynek nevezett pincében. Az időbeli lemaradást be kellett hozni, az esőt megúsztuk, így hamarosan megérkeztünk Regécre. Itt a panziókban kényelmes szállások vártak. A szentmisén a helyi atya is köszöntött minket. Finom vacsora, majd megosztás következett.Lelki vezetőnk Balla Erika sjc. nővér minden nap adott néhány szempontot, majd kérdéseket, amin a délelőtti és délutáni egy-egy órás csendben gondolhattunk át. A megosztásnál mindenki elmondhatta gondolatait a kérdésekkel kapcsolatban.
Én ezen az éjszakán nagyon jól aludtam, de sokan aggódva látták, egész éjjel esett az eső.Sőt reggel is esett, és a szél is viharosan fújt.
A reggeli imára összegyűltünk a templomban, ahol szervezőnk és vezetőnk Irén segítségével felelősségteljes döntés született: nem a Szent Erzsébet kijelölt úton , de folytatjuk gyalog a zarándoklatot, aszfalton. Mivel az aszfaltút lényegesen hosszabb, Irén kérte a regéci és gönci polgármesterek segítségét, hogy egy-egy szakaszon busszal tehessük meg az utat. Köszönet mindkét polgármesternek, ingyen, saját idejüket feláldozva segítettek.
Így a zarándokok többsége, velem együtt, eljutott Vizsolyra, ahol nagy élmény volt hallani különleges információkat a Vizsolyi Bibliáról. Megkapó volt előadónk lelkesedése! az időjárás olyan volt, hogy normál esetben ki sem mozdultunk volna!Szerencsésen megérkeztünk Telkibányára. A szentmise a gyönyörűen felújított templomban volt. (Eltérően az előző évektől) Sajnos, a szállás is eltért az előző évektől, nyirkos lett benne még az eredetileg száraz ruha is.
A harmadik napunkon végre sütött a nap, örömmel mentünk Hollóháza felé a szép erdei úton. (nem volt sár, nem esett az eső)
Hollóházán a polgármester jóvoltából finom ebéd várt minket, de előtte megnéztük a méltán híres háromszögletű templomot, illetve a csodálatos "kápolnát", ahol az oltár, a kehely, stb. hollóházi porcelánból készült.
Tovább indultunk Füzérre. Az erdei út gyönyörű, a füzér határában álló keresztnél a helybéli plébános , Gábor atya fogadott minket.
A plébánián elfoglaltuk a szállást, a csodálatosan szép templomban a helybeli hívekkel együtt volt a szentmise, majd finom vacsora várt a Koronaőr vendégházban.
Másnap korábban keltünk és indultunk, hogy az előttünk álló 26-27 km-es utat időben megtegyük.Végre jó volt az idő!
Mindig fantasztikus a szlovák-magyar határon egymás kezét fogva elénekelni a Himnuszt. Idén is így éreztem! És nagy öröm, hogy nem kell útlevél!
Kassára érve villamossal jutottunk a Kassai Dóm közelébe. Kívül-belül teljes pompájában ragyogott és ragyog-befejeződött a felújítása. Mise előtt lementünk a Rákóczi kriptába, vezetőnk nagyon kedves volt. Az este 6 órakor kezdődő szentmisén Gábor atya koncelebrált, majd kedvünkért kivették Szent Erzsébet ereklyéjét is. Befejezésként a Magyar Pasztorációs Központban leülhettünk, ahol a vendéglátó atya ismertette a központ feladatait, célkitűzéseit. Végül megosztás következett, az utolsó napról, a tapasztalatokról. Idén nekem jólesett a csoport fegyelmezettsége, a "még több" lelkiség!
Villamossal jutottunk a kis buszokhoz, ami többségünket Sárospatakra, a görög katolikus zarándokszállásra vitt.
Köszönet illeti az út megálmodóit, a szervezőket, a lelki- és túravezetőket!
Ha a Jóisten is úgy akarja, jövőre ismét szeretnék menni!
Decsi Péterné
