Szent Erzsébet nyomában

Ebben az évben már hatodik alkalommal indultak a Szent Erzsébet út zarándokai a Zemplénen át Sárospatakról Kassára. A jelentkezők nagy létszáma miatt idén két csoport indult pünkösdhétfőn, majd a következő napon. A második csoportba sikerült regisztrálnom. Az indulás némi bonyodalommal kezdődött. Pár nappal indulás előtt családi okok miatt úgy tűnt még sem tudok indulni a csapattal. Végül túl az első ijedtségen, a nehézségek mellé a lehetőségek is körvonalazódtak. A zarándoklat vezetője Kőszeginé Judit, megértéssel fordult a felmerült nehézségemhez és felajánlotta, ha elérem kedd reggel a kitűzött vonatot megvárnak Bodrogolasziban és így csak egy pár km-ről maradok le. Természetesen ez sem ment simán, kedd reggel a vonat, amivel utazni szerettem volna 18 perccel később indult el Egerből, így nem voltam benne biztos Füzesabonyban elérem majd a csatlakozást. Az Úr azonban már indított az úton. Az átszállásnál még vártam is párpercet, végre egyenesben voltam.  Bodrogolasziban az állomáson várt rám Bálint, akivel hamar kiderítettük, hogy alig két hónapja együtt zarándokoltunk a Lélektúrásokkal Veresegyházról Máriabesnyőre. És innen már az Úr hétköznapi csodái emberi kapcsolatokban kísért végig az úton húsz zarándoktársammal együtt, Zemplén gyönyörű tájain. Vadászi Laci atya napindító gondolatai a zarándokfüzet napi kérdései megalapozták az elmélkedést, amit délelőtt és délután 1 – 1 órás szilenciumba gondolhattunk végig és beszélhettünk meg a Teremtővel. Volt, hogy az esti szentmisén hallottak által vált teljessé az aznapi gondolatmenet, vagy merült fel bennünk egy újabb kérdés mely tovább élt, dolgozott a lelkünkben. Mindez tartalmas, szívet melengető megosztásokban teljesedett ki esténként. Napközben, ha nem volt túl megerőltető az emelkedő barátkoztunk, időnk is volt rá bőven. A beszélgetések alkalmával kiderült, hogy ismerősök kötnek össze zarándoktársainkkal előző évi zarándoklatból szerzett ismerőseik kapcsán. Igy találtunk rá a Szívós házaspárra, akik előző évben zarándokolva ezen az úton megtanították társaiknak a Királyi gyermek vagyok én c. éneket. A lelki élményeket koronázta az útközben meglátogatott templomok sajátossága. Számomra a legemlékezetesebb a Telkibányai, ahol a szabadban az Alexandriai Szent Katalin-ispotály és kápolna szabadtéri oltáránál mutatta be Vadászi Laci atya a szentmisét, melynek hangulatát megalapozta a minket körülölelő táj csendje és szépsége. Az út során több településen vártak, fogadtak minket. Vidám énekkel, majd Ároni áldással köszöntük meg vendéglátóink gondoskodó szeretetét. Nehéz szavakba önteni a zempléni hegy szépségét.  Eger a Bükk hegység lábánál fekszik, de közel van hozzánk a Mátra is. Mindkettőt nagyon szeretem. A zarándokút során azt éltem meg, hogy kettő szépségének ötvözete a Zemplén hegyvonulata. A völgyekben megbúvó kis falucskák ékszerdobozként hatottak rám. Minden település háza, temploma őrzi az ott élők elődeinek szorgos, míves munkáját. Zarándok vezetőnk igyekezett megmutatni minden olyan helyet, amit ezen az úton érdemes felfedezni. Volt, hogy a szavunk is elállt amikoraz erdőből kilépve megláttuk a felújított fűzéri várat, de ugyan így csodáltuk meg a regéci várat is, vagy egy - egy olyan szirtet, ahol az elénk táruló táj szépségében gyönyörködhettünk. Főhajtással adóztunk a Borsóhegyen felállított emlékműnél, ahol a Szlovák katonák vesztették életüket a repülőgép lezuhanásakor. Kevés időt tölthettünk a kassai dómban, de az éppen ott lévő erdélyi csoporttal elénekeltük a magyar himnuszt. Sárospatakra érkezés után öten úgy döntöttünk, meg kell ünnepelnünk ezeket a csodálatos napokat, elmentünk vacsorázni. A vidám együttlétet a hazafelé utazáskor majdnem teljes létszámban folytattuk mivel utunk egy ideig közös volt. A lelkiélményeken túl, hiszem, hogy hosszantartó barátságok is születtek. Otthoni környezetünkben pedig Szent Erzsébet szeretetrózsáit adjuk tovább.

Ipacs Zsuzsi  Egerből